A sötét XIV. század, filmek és a valóság [7.]

A világtörténelem úgy emlékezik a XIV. századra, mint az emberiség krónikájának egyik legsötétebb korszakára. De vajon mi ennek az általánosan elterjedt felfogásnak az alapja?

lovagok.jpg

A kép forrása: https://www.indiewire.com/2021/09/the-last-duel-review-1234663613/

A jelenleg a mozikban vetítésre kerülő "Az utolsó párbaj" cselekménye is a sötétnek tartott XIV. században játszódik (egészen pontosan 1386-ban), mégpedig rangos készítőkkel és szereplőkkel, Ridley Scott rendezésében, Matt Damon, Adam Driver, Ben Affleck és a gyönyörű Jodie Comer játékával. A film átélhetően tárja elénk az 1386-os esztendő Franciaországát, a középkori viszonyokat, településeket, fegyvereket, lovagi párbajokat és körülményeket, melyek láttán tényleg a középkorban érezhetjük magunkat. De valóban ennyire halálos, tragédiákkal, harcokkal teli volt ez az időszak?

A XIV. század a középkor utolsó nagy időszaka volt, mondhatni az 1300-as évek Nyugat-Európában már "átvezetést" mutattak a közelgő humanizmus és reneszánsz felé és így az újkor hajnalához. (Mint ismeretes Dante Alighieri 1321-ben fejezte be a reneszánsz kezdetének tekintett Isteni színjátékot.) Ekkoriban azonban még a kontinens nyugati részét a háborúk, a parasztfelkelések, a hatalmas és pusztító járványok jellemezték. 

Anglia és Franciaország a Százéves háború (1337-1453) idejét élte, melyben a két ország meg-megújuló módon harcot vívott egymással a francia korona megszerzéséért. A britek jogosan követelték a franciák trónját, hiszen a Capeting-dinasztia fiú ágon kihalt, női ágon pedig IV. Fülöp angol unokája, III. Edward következett  az uralkodói aspiránsok sorában. (A mindkét ország trónjára igényt tartható Edward édesanyja révén IV. Fülöp francia király unokája volt, apai ágon pedig II. Edward angol uralkodó fia.) Ám a franciák nem akartak brit királyt, így kitört a háború a két nemzet között. Összesen 116 éven át tartottak a küzdelmek és végül a háború francia győzelemmel zárult.

A XIV. századi Nyugat-Európa tehát ennek a bizonyos elhúzódó háborúnak a jegyében telt, melynek legelső szakasza 1337 és 1360 között angol diadalt hozott. Közben volt pestis-járvány (1347-1352) mindkét országban és parasztfelkelés is (1358-ban) Franciaországban. A nép éhezett, nyomorgott, nagy volt a nélkülözés és rengetegen vesztek oda a küzdelmekben, betegségekben. A francia uralkodók: VI. Fülöp (1328-1350), majd II. János (1350-1364) illetve V. Károly (1350-1380) és VI. Károly (1380-1422) csak óriási nehézségekkel tudták egyben tartani országukat. 

A nemesség épp lovagkorát érte, ám közben tudomásul kellett vennie, hogy ez a bizonyos időszak a végéhez közeledik: még voltak ugyan lovagi tornák, még léteztek lovagi erények is, ám közben Anglia egy teljesen új időszakba lépett az ijászat, a modern hadviselés szakaszába és eredményesebben alkalmazta új hadviselést berendezkedést.

parbaj.jpg

A kép forrása: https://thefranchisehound.com/the-last-duel-reviewing-a-riveting-mystery/

A korszakban csak a nemesség bírt elegendő erővel jogai érvényesítéséhez: rengeteget számított a földesúri birtok nagysága, a kivívott udvari pozíció, a királytól kapott kiváltságok és címek sora, a vagyon illetve összeköttetés. A legfőbb nemesek (grófok) várak sokaságával, falvakkal rendelkeztek és saját magánhadseregük lehetett, alapvető beleszólással az országos ügyekbe. A kisebb nemesek a főnemeseket szolgálhatták (azok seregeiben) és hűbéresekként tüntethették ki magukat a csatákban, melyek végén ha jól harcoltak újabb földeket, birtokokat kaphattak. A jó hűbéres, aki grófjának kedvence lett, többnyire meggazdagodott és jelentős birtokokat, várakat szerezhetett magának. Ha maga a király figyelt fel egy-egy kisnemes vagy lovag vitézségére, akkor még főnemes (gróf, márki, vicomte) is lehetett belőle és saját hűbéreseket fogadhatott. Így rengeteget számított a csatákban mutatott bátorság és a hűbérúrral való viszony.

huberesek.jpg

Az ábra forrása: http://tortenelemcikkek.hu/node/92

Eközben a polgárság (pl iparosok, kereskedők rétege) szegényesen élt a városokban a parasztság pedig éhezve nyomorgott a vidéki jobbágybirtokokon, pedig ez a két réteg alkotta a népesség 90 százalékát.

Ami az Utolsó párbaj sztoriját illeti: A filmbeli Pierre d'Alencon gróf (Ben Affleck) a korabeli Franciaország legfontosabb főnemeseinek egyike és nem mellesleg VI. Károly kuzinja. Az ő egyik bizalmi embere (kezdetben csak egyszerű fegyvernökként) a daliás termetű nőcsábász, Jacques Le Gris (Adam Driver), akit nemesi rangra emel, míg másik hűbérese a kisnemesi jogállású Jean de Carrouges [zsan de káruzs] Matt Damon alakításában, akit viszont nem tart sokra. A két hűbéres ugyan kezdetben még jóbarátok, ám idővel riválisokká válnak, majd végül halálos ellenségek lesznek. A viszály legfőbb oka Carrouges felesége, a csoda szép Marguerite (Jodie Comer), aki megvádolja La Grist azzal, hogy megerőszakolta őt.

A filmben szereplő két francia nemes viszálya és harca kiválóan bemutatja a XIV. század légkörét: a nemesek érdekházasságokat kötöttek, mindennapos volt a véres harc és a származás, a főnemesekkel való viszony illetve a földbirtok nagysága határozott meg mindent. Pierre gróf főleg kegyencét, a felkapaszkodott Le Grist támogatja mindenben, míg másik hűbéresét, Carraugest mellőzi (sőt kisemmizi). A peches Carragues megaláztatása akkor lesz teljes, mikor még feleségét is megbecstelenítik. Ekkor nem tűr tovább: elégtételt követel a királynál és párbajt akar. A tét viszont óriási: ha veszít, feleségét máglyán égetik el.

A film tökéletesen megmutatja a középkori erkölcs és moralitás teljes hiányát, brutális kegyetlenségét: egy párbaj dönti el egy nemi erőszakban a bűnösséget és az áldozatot égetik el máglyán, ha veszít a férj. Abszurd, de sajnos igaz: a nők helyzete kétségbeejtő volt a középkorban. Nem rendelkeztek jogokkal, csupán apáik és férjeik tulajdonaként élhettek. A film igazi fő alakja Marguerite, akit először egy örömtelen házasságra kényszerítenek, majd egy erőszak áldozatává tesznek, miközben teljesen ki van szolgáltatva a férfiaknak és egy embertelen világ értelmetlen törvényeinek. Az utolsó párbaj szemléletes átélhetőséggel jeleníti meg a korszakot egy érdekes és a valóságban is megtörtént eseménysor visszaadásával, nagyszerű alakításokkal.

A poszt címében szereplő gondolat és kérdés - mely szerint milyen is volt a XIV. század, valóban "sötét" volt e és a filmek hogyan jelenítik ezt meg - valóban érdekes válasz adható: mert bizony mai szemmel igenis igazságtalan és kegyetlen világ volt, teljes szellemi sötétségben, rengeteg kiszolgáltatott réteggel. A filmek közül pedig a legújabb, mely a témával foglalkozik Ridley Scott rendezésében (címe: Az utolsó lovag) kiválóan adja vissza mindezt. Történészként és filmekkel foglalkozó elemzőként is megtekintésére biztatok, mert segít megértenünk egy különleges történelmi korszakot, a XIV. századot.

csik.jpg

Ha érdekesnek találtad cikkünket, ezeket is ajánljuk figyelmedbe: A normandiai partraszállásA lengyel-magyar barátság történetePestis, Spanyolnátha, Ebola és a COVID, Diktatúrák a két világháború között, Mitől demokrácia egy demokrácia?.

logo_monakhosz.jpg

2021.06.06.20:04.