Október 31 a reformáció napja. Ugyanis majdnem 500 évvel ezelőtt, 1517 október 31-én Luther Márton Ágoston rendi német szerzetes, a wittenbergi egyetem professzora ezen a napon foglalta össze és vetette papírra a katolikus egyház működését és több alapelvét kritizáló vitairatát, melyből a reformáció mozgalma alakult ki.

A kép forrása: edition.cnn.com

A reformáció egy olyan sajátos vallási és társadalmi mozgalom volt a XVI századi Európában, mely a katolikus egyházat támadva és hitújítást hirdetve vallási elágazást és új egyházak sorának kialakulását tette lehetővé miközben számtalan területen alternatívát kínált az új eszmék iránt fogékony rétegeknek.

Luther tanait több európai jelenség együttes hatása segítette terjedni és az emberek gondolkodásában meggyökeresedni. Az egyik ilyen „jelenség” a reneszánsz volt, melyet a történészek az átalakulás időszakának tartanak, hiszen véget vetett a középkornak, és utat nyitott a tanulásnak illetve a tudományoknak. A 14-15. században kialakuló másik jelentős változás az ekkoriban megjelenő városi polgárság volt, mely érdeklődésével és tevékenységével a tudományok felé fordulva fogékony lett reformációs tanok kínálta gyakorlatiasabb életfelfogásra és életmódra. A 15. századi Nyugat-Európában az új rétegek mellett a nemesség is egy lassú átalakulás küszöbére érkezett. A német területeken szemet vetett az egyházi vagyonra miközben egyre erősebben követelte önállóságának, jogainak tiszteletét az uralkodókkal és egyházi főméltóságokkal szemben. A 16. század elején megvalósuló, többtényezős társadalmi változássorozatot kiegészítette a beinduló földrajzi felfedezések hatása, az egyház téves tanaira rávilágító felismerések – például, hogy a Föld igenis gömbölyű – és a technikai találmányok, tudományos újítások, könyvnyomtatás, iránytű, lőfegyverek, tájolók, alkímia, csillagászat … stb elterjedése.

Már a 14. században egyre többen és egyre hangosabban merték kritizálni az egyház dogmatikus tanait, állításait, szentnek tartott berögződéseit. A két legismertebb egyház-kritikusnak Husz János (1369-1415) cseh, és John Wycliffe (1324-1384) angol vándorprédikátorokat tekintjük. Bár a XIV. századi pápai és császári hatalom ereje még képes volt elfojtani Husz és Wycliffe tanainak terjedését, elveik 100 évvel később visszaköszöntek a reformációban. (pl.: pápai tévedhetetlenség támadása, anyanyelvi misézés, két szín alatti áldozás)

Miközben Európa társadalma a XVI századra egy fokozatos átalakulást élt meg, a katolikus egyházban egy züllési folyamat indult meg. A morális visszaesés mögött a pénztelenség rejtőzött és az 1513-ban hatalomra kerülő új pápa Giovanni de’Medici vagy más néven X. Leó sajátos erkölcsfelfogása. A pápa ugyanis miközben óriási összegeket fordított bizonyos vatikáni építkezésekre - elszegényítve ezzel a pápai kincstárat - engedélyezte, hogy a papi bűnbocsánat megvásárolható legyen. X. Leó idején ugyanis szinte kiürült a vatikáni kincstár, így szükségessé vált új pénzforrások felkutatása. A pápa úgy gondolta, hogy a Vatikáni Könyvtár megépítését és a Szent Péter székesegyház befejezését a búcsúcédulák áruba bocsátásával is „szponzorálni” lehet. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy azoknak, akik a Szent Péter-bazilika befejezéséhez pénzadományokkal hozzájárultak, a pápa (vagy megbízottja) megbocsátotta a vétkeit, sőt elengedte az imák elmondásából, böjtöléséből és zarándoklatból álló egyházi büntetést is. A római példa terjedni kezdett, így hamarosan Európa szerte szokássá vált a búcsúcédulák azaz a bocsánatos bűnökért járó túlvilági büntetés elengedését megtestesítő irományok pénzért történő árusítása. Az erkölcstelen szokás számtalan egyházi személyt háborított fel, de legjobban Luther Márton Ágoston-rendi szerzetest, aki ezidőtájt éppen a wittenbergi egyetem bibliatanára volt. 

Luther Márton élete

Luther. Lucas Cranach festménye. A kép forrása: hu.wikipedia.org

Egy türingiai német bányászcsalád gyermekeként látta meg a napvilágot 1483-ban. Édesapja fontosnak tartotta taníttatását, így fiát jogásznak szánta. Ám alighogy megkezdte jogi tanulmányait 1505 –ben, máris szembeszegült apja akaratával és 22 évesen az egyház felé fordulva Ágoston-rendi szerzetes lett belőle. Gyóntatóatyja a hittudomány tanulmányozását ajánlotta neki, és 1508-ban áthelyeztette, a Lipcséhez közeli Wittenbergbe. A virágzó város Bölcs Frigyes választófejedelem (ur. 1486-1525) által uralt Szászországban feküdt. Magát az egyetemet pedig a fejedelem alapította 1502-ben. Luther a wittenbergi egyetemen folytatott tanulmányi közepette 1510-ben jutott el Rómába, ahol ugyan elbűvölte a Vatikán szépsége, ám eközben fel is háborította a komolytalanság és az erkölcsi hanyatlás, amivel Rómában találkozott. Két évvel utazása után, 1512-ben szerzett teológiai doktorátust és baccalareus biblicus, azaz a biblia professzora lett. Alig öt évvel doktorálását követően figyelt fel a pápai engedéllyel folyó búcsúcédula árusításokra, amikor Albert mainzi püspök - Johannes Tetzel dominikánus szerzetes közreműködését igénybe véve - búcsúcédulák árusítása segítségével próbálta összegyűjteni a szükséges források ráeső részét a római Szent Péter-bazilika felépítéséhez, illetve saját adósságai kifizetéséhez. Luther jogos felháborodása után mélyen elgondolkodott az egyház téves működésén, és 1517. október 31-én levelet írt Albert püspöknek, amelyben tiltakozott a búcsúcédulák árusítása ellen. A levélhez csatolta a búcsúcédulák erejét és hatékonyságát kétségbe vonó vitairatát is, amely később a 95 tétel néven vált ismertté.

Búcsúcédula árusítás a pápa által. Gúnyrajz, fametszet. Kép forrása: mek.oszk.hu

Három évtizeddel később Philipp Melanchthon egy írásában azt állította, hogy Luther a 95 pontos vitairatát wittenbergi vártemplom kapujára is kiszegezte, hogy így késztesse vitára az egyetem tanulóit. (A vitára történő hívás ilyen "módszere" egyébként egyáltalán nem számított ritkaságnak akkoriban.) A 95 pont kiszegezésének megtörténte ugyan máig vitatott, de az tény, hogy Luther gondolatébresztő írását nagyon gyorsan lefordították latinról németre, majd kinyomtatták és széles körben elterjedt Németországban, majd szinte egész Európában. Luther 95 téziseinek megjelenését tekintjük a reformáció kezdetének, mivel olyan folyamatokat indítottak el, mely egy új korszakot nyitottak nem csupán az egyház, de Német-Római Császárság, sőt egész Európa történetében

Luther tanai hamar eljutottak X. Leó pápához is, aki 1518 októberében Tommaso Cajetan De Vio nevű bíborosát küldte el Lutherhez annak érdekében, hogy visszavonassa Luther téziseit. A találkozóra az augsburgi birodalmi gyűlésen került sor. A hosszú és sikertelen tárgyalások után Luther megtagadta Cajetan előtt nézeteinek visszavonását, majd október 20-án megszökött Augsburgból. A pápa és Luther közti vita következő fejezete 1519 –ben Lipcsében zajlott, ahol Johannes Eck ingolstadti tanár, a pápa képviselője huszita eretnekséggel vádolta meg Luthert, mert kétségbe vonta a pápák zsinatok tévedhetetlenséget. A nyilvános vitában a két legfőbb vádpont azonban más volt. Egyrészt azzal vádolták Luthert, hogy az egyház kollektív bölcsessége helyett saját bölcsességére támaszkodik, másrészt, hogy elvei engedély nélküli terjesztésével megszegte az egyház tartópillérének számító engedelmességi fogadalmat. Később, 1520 –ra Lutherben megerősödött benne a vélemény, hogy a pápai trónon az Antikrisztus ül; erre vonatkozó gondolatait „A német nemzet keresztyén nemességéhez” című 1520-as írásában tette közzé. Végül 1520. június 15-én a pápa az Exsurge Domine pápai bullával kiközösítette Luthert az egyházból, elítélte a tételeit, elrendelte könyveinek megsemmisítését és hatvan napot hagyott Luthernek tételei visszavonására. Miután ez nem történt meg, Luthert törvényen kívül helyezték, és eretneknek nyilvánították, ami szinte azonos volt halálos ítéletével. Szorult helyzetéből, mely elsősorban annak veszélyét hordozta, hogy a császár vagy a pápa hívei elfogják és megölik, a Német-Római Császárság egyik leghatalmasabb fejedelme, Bölcs Frigyes mentette ki. Az említett napon, alig egy évvel a kiátkozás után 1521 május 4 –én a wormsi birodalmi gyűlésről hazafelé tartó Luthert a szász fejedelem emberei védelem alá helyezték és Wartburg várába vitték. Luther Wartburg várában 10 hónapon keresztül élt álnéven 1522 tavaszáig, Junker Jörgnek (azaz György lovagnak) nevezte magát és szakállat viselt. A várban eltöltött időszakában fordította németre az Újszövetséget. (Később 1534 –ben az Ószövetséget is lefordította.) Később, 1522 tavaszán, miután már X. Leó pápa az előző év végén elhalálozott, visszatért Wittenbergbe. Élete hátralévő 24 évében már nem kellett a pápai vagy császári parancsra történő megöletéstől tartania. Nyugodtabb életszakasza következett, 1525 –ben megnősült, felesége Katharina von Bora hét gyermeket szült neki, és Luther megbecsült vallásvezetőként részese lett a későbbi német eseményeknek. Persze hozzátartozik a lutheri képhez az is, hogy a részben beszédei és tanai félreértelmezése miatt kirobbanó német parasztháború jelentősen csökkentette "népszerűségét" és 1526 után már szűnőben volt "kultusza".

A lutheri tanok hihetetlen gyorsasággal kezdtek terjedni 1520 és 1530 közt a német ajkú területeken. A katolikus egyházzal való szakításról döntöttek például Pomerániában, Livóniában, Sziléziában, Poroszországban, Mecklenburgban, Hessenben, a szász választó-fejedelemségben; valamint a birodalmi szabad városok egy részében, így Nürnbergben, Augsburgban, Frankfurtban és Strasbourgban. Luther az apostoli szegénység és egyszerűség hirdetésével, valamint a nemzeti nyelvvel – rövid időn belül népes tábort gyűjtött maga mögé, ám az sem volt elhanyagolható, hogy a független – kvázi „nemzeti” – egyház gondolatával a – pápai és császári ellenőrzés alól szabadulni vágyó – német fejedelmek támogatását is elnyerte. Serkentette a reformáció nemesség körében történő terjedését az is, hogy a katolikus egyház elhagyása után lehetővé vált a katolikus kézen lévő földek szekularizációja. A jobbágyság az egyházi adótól, a polgárság a drága egyháztól kívánt szabadulni. A nép körében a gyors terjedésnek három fő oka volt: a tanok könyvnyomtatás segítségével történő publikálása (röplapok, anyanyelvi bibliák), a prédikációk anyanyelven való megvalósítása, és rengeteg iskolaalapítás szerte Európában.

Luther tanainak főbb pontjai:

1. A katolikus hét szentség közül csupán kettő megtartása szükséges: a keresztségé és az úrvacsoráé (vagy oltáriszentségé). A többi öt katolikus szentség elvethető, így a bérmálás, házasság, bűnbocsánat, utolsó kenet és az egyházi rend.
2. Az üdvözüléshez és bűnbocsánathoz elegendő önmagában a hit is. Ehhez nem szükségesek a papok, mert a bűnt egyedül csak Isten bocsáthatja meg. Csak a Biblia „sola scriptura” szükséges a hit gyakorlásához. A reformációban megjelenő 5 sola közül ennek megtartása volt a legjelentősebb különbség a katolikus dogmafelfogással. (A többi 4 sola: egyedül a hit által, egyedül kegyelemből, egyedül Krisztus, egyedül Istené a dicsőség).
   
3. Az áldozás két szín alatt történhet a hívek számára is (Az ostya mellett, mely Krisztus teste, a misebor is jár az áldozóknak, nem csak a papoknak. Hisz a bor Krisztus vérének szimbóluma.)
4. A miséket lehet mindenhol anyanyelven is megtartani (nem kell latinul celebrálni)
5. A pápa nem tévedhetetlen és nincs világi hatalma a hívek felett
6. Nincs szükség a szentek tiszteletére és a szerzetesrendekre

Az első, 1526 -os speieri birodalmi gyűlésen nem jelent meg V. Károly császár, így a gyűlés közhangulata a reformációval szemben megengedő volt. Speierben kimondták, hogy a wormsi konkordátumot nem kell mindenképp betartatni (vagyis a reformációt nem szükséges üldözni), elõször volt lehetõsége a protestáns oldalon állóknak a reformáció megszilárdítására.  A tartományurak belátására bízta a birodalmi gyűlés a reformáció engedélyezését illetve tiltását. Három évvel később, az 1529 –es második speieri birodalmi gyűlésen – melyen szintén nem volt személyesen jelen a császár, viszont követeivel határozott álláspontot képviselt – már kimondták, hogy a wormsi eddiktumot igenis be kell tartani, vagyis a lutheránizmus üldözendő és betiltásra ítéltetett. A gyűlésen jelen lévő reformációpárti fejedelmek és főnemesek ekkor Hesseni Fülöp vezetésével kivonulásukkal tiltakoztak – azaz protestáltak – a döntés ellen. Végül a birodalmi gyűlés azzal zárult, hogy a lutheránusok a császár kérésére fogalmazzák meg tanaik lényegét az elkövetkező gyűlésen tegyék közzé azokat. Így 1530 –ban, megszületett az Augsburgi konfesszió, vagy más néven: Ágostai hitvallás. A hitvallást aláírók János szász választófejedelem, Brandenburgi György őrgróf, I. Ernő braunschweig-lüneburgi herceg, I. Fülöp hesseni tartománygróf, Farkas anhalti fejedelem, János Frigyes szász herceg, Ferenc lüneburgi herceg voltak, valamint Nürnberg és Reutlingen birodalmi városok képviselői.

Hitvita Marburgban, 1529-ben. A kép forrása: Henry Guttman / Index - 2017.04.06.

Az Ágostai hitvallás lényegében Luther főbb tanait tartalmazta (fentebb említett 6 pont) kiemelve a két szín alatti úrvacsora, a gyónás,  a házasság és a pápai hatalom eltérő értelmezését, illetve a Bibliára épülő hitgyakrorlást. Végül 1530 nyarán az augsburgi birodalmi gyűlés a császár nyomására elutasította az anyagot, és elrendelte a felkészülést a formálódó Schmalkaldeni Szövetség elleni háborúra! Ugyanakkor megkezdődött az 1534 –re összehívott Tridenti zsinat előkészítése is, melyre a Schmalkaldeni Szövetség tagjai nem kívánta elmenni.

Közben a német parasztok félreértve Luther tanait általános felkelésbe kezdtek. Úgy értelmezték ugyanis Luther szavait, hogy a keresztény ember szabadsága mindenkit egyenlővé tesz. Így azt gondolták, hogy már nem szükséges adót sem fizetniük, és érvénytelenek a régi, feudális kötelezettségek is. Végül 1524-ben a német-ajkú területeken jelenetős parasztlázadásba kezdtek, melyet csak nagy nehézségek árán tudtak a német főnem,esek leverni.

A reformáció második nagy fegyveres konfliktusa a német belháború, vagy Schmalkaldeni háború volt. A reformáció 14. évében, 1531. február. 27-én kilenc protestáns német fejedelem (Hessen, Szászország, Braunschweig-Lüneburg, Mansfeld, Anhalt-Bernburg, Erbach és Braunschweig-Grubengagen urai) és tizenegy szabad birodalmi város (pl. Strassburg, Ulm, Bréma, Lübeck, később Hamburg) V. Károly császár ellen politikai, vallási és katonai szövetséget hoztak létre, a reformáció céljainak és vívmányainak megvédése érdekében. Összefogásuknak a Schmalkaldeni Szövetség nevet adták. A harcok 16 éven keresztül folytak és a végén 1547 április 24-én a mühlbergi csatában a schmalkaldeni szövetség teljes vereséget szenvedett. Magdeburg és Bréma kivételével a schmalkaldeni szövetség tagjai hűségesküt tettek a császárnak. A két legnagyobb hatalmú protestáns fejedelmek: Szászország és Hessen urai hosszú évekre fogságba kerültek. Ám a béke időleges lett, mert 1552 –ben újra megindult az ellenségeskedés a katolikusok és a protestáns fejedelmek között.

A protestáns fejedelmek legyőzése utáni évben, 1548-ban ült össze az augsburgi birodalmi gyűlés, mely a császár álláspontjának megfelelően kimondta a vallási egységet a birodalomban, és központosítás érdekeinek megfelelve a katolicizmus primátusát rögzítette. A döntés ellen (interim határozat) tiltakoztak a protestáns főurak és fejedelmek. Alig négy évvel később azonban, 1552 júniusában Károly öccse Ferdinánd király a választófejedelmek és a többi német fejedelmek között Passauban mégis egyezséget kötött. A passaui szerződés értelmében az ágostai vallásúak az újabb birodalmi gyűlésig szabad vallásgyakorlatot nyernek, az 1547-es mühlbergi csata után elfogott fejedelmek, János Frigyes és Hesseni Fülöp visszanyerik szabadságukat és az augsburgi interimet hatályon kivül helyezik. Végül 1555-ben tartott augsburgi birodalmi gyűlésen a Habsburgok engedményre kényszerültek, és V. Károly császár képviseletében I. Ferdinánd szeptember 25-én békét kötött a rendekkel. Az augsburgi vallásbéke gyakorlatilag az evangélikus rendek egyenjogúságának és a Német-római Birodalom felekezeti megosztottságának elismerését jelentette. A béke értelmében a fejedelmek szabadon választhattak a római katolikus és az evangélikus felekezetek közül, alattvalóiknak pedig követniük kellett a fejedelem vallását, vagy elköltözhettek egy másik fejedelemségbe. Az elv megfogalmazása latinul: cuius regio, eius religio (magyarul: akié a föld, azé a vallás).

A reformáció elismerését követően protestáns egyházak sokasága jött létre. Kialakult a kálvinizmus (magyarországi híveik a reformátusok), akik Kálvin János (1509-1564) tanait vallották. Kálvin fő tanítása a predesztináció, az eleve elrendelés elve, melyet kiegészít, hogy az ember köteles erkölcsös és tevékeny életet élni. A kálvini tanokat a lutheránus elvektől leginkább a szigorúbb erkölcsös életmód, a tisztes polgári munkával teli élet idealizálása, a dísztelen templomok építése, a sajátos egyházszervezet létrehozása valamint a predesztináció tanának terjesztése különböztette meg. Ugyancsak egy reformáció révén kialakult protestáns egyházat alkottak az anabaptisták.

A kép forrása: http://tortenelemcikkek.hu/node/146

Az anabaptizmus a protestáns mozgalmak legradikálisabb változata. Zwickauban, Münzer Tamás vezetésével alakult ki ez az irányzat, melynek képviselői magukat anabaptistáknak, azaz újrakeresztelőknek nevezték. Tagjai csak felnőttként keresztelkedhettek meg, így felelősen dönthettek vallási hovatartozásukról. További egyházak az anti-trintáriusok (Szentháromság-tagadók), az unitáriusok, metodisták, adventisták, anglikánok, baptisták, Jehova tanúi, mormonok, pünkösdisták és még számtalan neo-protestáns egyház, mely a XIX-XX században jött létre. A világvallásokról és tanításaikról bővebben: itt olvashat.

Zárásul kiemelném: a reformáció a világtörténelem egyik legfontosabb eseménysorozata volt, hiszen új keresztény egyházak kialakulásán túl jelentős változásokat hozott az emberiség gondolkodásában, átalakította Európa hatalmi struktúráját, új kulturális forradalmat indított el és történelmi események egész sorozatával gazdagította Európa és az egész világ krónikáját. 

Felhasznált irodalom:

• Diarmaid Macculloch: A reformáció története. Európa Könyvkiadó, Bp., 2011.
• Owen Chadwick: A reformáció. Osiris Kiadó, Bp., 2003.
• Guido Dieckmann: Luther - Aki megváltoztatta a világot. Superbook Kft, Bp., 2006.

Ha érdekesnek találtad cikkünket, ezeket is ajánljuk figyelmedbe: A sötét XIV. század, A normandiai partraszállás, A lengyel-magyar barátság története, Pestis, Spanyolnátha, Ebola és a COVID, Diktatúrák a két világháború között, Mitől demokrácia egy demokrácia?

2021.11.01.16:00